Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Egy bolha élete

Egy bolha élete

Nem volt túl izgalmas életem, a családommal éltem egy macska szőrében. Ám egy nap furcsa szagot éreztem, s úgy láttam, mintha nem mozognánk semmit. Fogtam magam, s elugráltam a szüleimhez, akik általában a fekete, idősődő macska hasán tanyáztak. Nem voltak túl boldogoik, sőt, kifejezetten szomorúnak tűntek. Egyszer csak egy kukászacskó esett ránk. Megszólaltam: -Mi baj van? Hol vagyunk? – faggattam szüleimet, de ekkor már testvéreim is itt voltak. -Jaj, nagy baj van. Elhunyt a macska, nem tudjuk apátokkal, hova menjünk lakni. – sírt édesanyám. -Hát igen, de akkor csak találunk egy macskát...vagy valami mást...azthiszem... Csak van még egy állat, nem? – kérdeztem. Apám bólíntott. Kikászálódtunk a kukából. De hogy miért a kukából? Mert amikor az utcaseprők meglátták a kóbor macska tetemét velünk együtt bedobták a kukába. Tehát elindultunk. Nem kellett sokat mennünk, találtunk egy kutyát, aki épp a gazdájával sétált. Felugrottunk rá, s örültünk annak, hogy újra van hol laknunk. -Miyen jó újra egy élő állatban lenni! – kiáltottam fel. De történetem nem így ért véget. Mikor új otthonunk lakásába értünk a gazda elővett egy kefét, és kikefélte a kutya szőrét, mi pedig leestünk, majd befújta a kutyát valamivel, amin egy hozzánk hasonló bolha volt, csak nagyobban. Mikor ugrottam volna vissza szörnyű szagot éreztem. -Pfúj, hiszen ez borzalmas! Mi ez? – kérdem szüleimet, akik búskomoran álldogáltak a kutya előtt. -Bolhaírtó. Mivel az emberek utálják a bolhákat különböző szereket készítenek, olyasmiket, amiket mi nem szeretünk. – válaszolt apám. Muszáj volt továbbállnunk. Itt nem lett volna biztonságos laknunk. Még az éjszakát a kutya gazdáján töltöttük, de másnak már mentünk is tovább. -Majd hova fogunk menni? – kérdeztem kivácsian, de szüleim nem válaszoltak. Minden bizonnyal azért nem, mert maguk sem tudták pontosan, hogy hova kell mennünk. Órákig barangoltunk a városban, míg végül egy kóbor macsákhoz értünk. Úgy gondoltam, hogy ez lesz a mgfelelő otthon. S így is lett.

angol nyelven 

Life of a flea

 

            
It was not too exciting of my life, my family lived with a cat hair.

            
But one day I felt a strange smell, and I saw nothing like not enough exercise. I caught myself, and my parents elugráltam, who are usually black, tanyáztak aging cat's belly. Boldogoik they were not, in fact, specifically looked sad. Suddenly there was a kukászacskó us. Sounds:

            
-What 's wrong? Where are we? - I asked my parents, but this time my brothers were here.

            
"Oh, big trouble. The cat died, apátokkal do not know where to go live. - My mother was crying.

            
Well yes, but you can only find a cat ... or something else ... I guess ... There is only one animal, no? - I asked.

            
My father nodded. Kikászálódtunk the trash. But why the trash? Because when they saw the sweeping stray cat carcasses with us thrown into the trash. So we left. He did not have much to go, we found a dog, who was walking with his owner. Jumped up on her, and I was happy to be back here where they live.

            
Miyen-good to be back in a live animal! - Cried.

            
But not the story ended. When we have a new home, the home owner took out a brush and hair of the dog kikefélte, and we fell off, and then the dog wear perfume something that was a flea like us, only bigger. I jumped back when I have felt terrible smell.

            
-Bah, since this is horrible! What is this? - I asked my parents, who stood brooding in front of the dog.


            
-Bolhaírtó. Because people hate fleas produce various drugs, things that are not what we like. - Replied my father.

            
I had to move on. Here would not have been safe place to live. Even spent the night in the dog's owner, but someone else already went even further.

            
Then, we go to? - Kivácsian asked, but my parents did not respond. I certainly do not, because they knew exactly where to go.

            
Roamed the city for hours, until a stray macsákhoz us. I thought that this will be the mgfelelő home. And so it was.

Nemet nyelven 

 

Das Leben des einen Floh 

  

            
Es war nicht allzu aufregend in meinem Leben, lebte meine Familie mit einer Katze Haar. 

            
Doch eines Tages spürte ich einen seltsamen Geruch, und ich sah nichts, wie nicht genug Übung. Ich ertappte mich, und meine Eltern elugráltam, die meist schwarz, tanyáztak alternden Katze Bauch sind. Boldogoik sie waren nicht in der Tat, speziell sah traurig aus. Plötzlich gab es einen kukászacskó uns. Sounds: 

            
-Was ist los? Wo sind wir? - Ich fragte meine Eltern, aber dieses Mal meine Brüder waren hier. 

            
"Oh, große Schwierigkeiten. Die Katze starb, apátokkal wissen nicht, wohin sie gehen zu leben. - Meine Mutter weinte. 

            
Nun ja, aber Sie können nur eine Katze zu finden ... oder etwas anderes ... Ich denke ... Es gibt nur ein Tier, nicht wahr? - Fragte ich. 

            
Mein Vater nickte. Kikászálódtunk den Papierkorb. Aber warum den Papierkorb? Denn als sie sahen, eine streunende Katze Kadaver Kehrmaschine mit uns in den Papierkorb geworfen. Also gingen wir. Er hatte nicht viel zu gehen, fanden wir einen Hund, der mit seinem Besitzer ging. auf ihr sprang, und ich war froh wieder hier zu sein, wo sie leben. 

            
Miyen-gut, wieder in ein lebendes Tier! - Rief sie. 

            
Aber nicht die Geschichte zu Ende. Wenn wir ein neues Zuhause haben, nahm der Vermieter aus einer Bürste und Haar des Hundes kikefélte, und wir fielen aus, und der Hund etwas, das Parfüm ein Floh wie wir, nur größer wurde. Ich sprang zurück, wenn ich schrecklichen Geruch zu spüren. 

            
-Bah, denn dies ist schrecklich! Was ist das? - Ich fragte meine Eltern, die brütende vor dem Hund stand. 


            
-Bolhaírtó. Weil die Menschen hassen Flöhe produzieren verschiedene Drogen, Dinge, die nicht sind, was wir wollen. - Antwortete mein Vater. 

            
Ich hatte weiter zu gehen. Hier würde nicht sicheren Platz zum Leben gewesen sein. Auch verbrachte die Nacht in der Besitzer des Hundes, sondern jemand anderes schon ging noch weiter. 

            
Dann gehen wir? - Kivácsian gefragt, aber meine Eltern nicht reagieren. Ich sicher nicht, weil sie genau wusste, wohin. 

            
Durch die Stadt streifte stundenlang, bis ein streunender macsákhoz uns. Ich dachte, dass dies die mgfelelő Hause zu sein. Und so war es.

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

tunde

Romania Vile satu Mare

tundi2012@yahoo.com

oldal kod

123456789

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 29051
Hónap: 127
Nap: 8